Hirtling István külön erre az alkalomra porolt le néhány verseskötetet, és szemezgetett az írások közül, melyeknek központi gondolata a Nő és a szerelem volt. Megannyi módon megidézte nekünk azt a nem mindennapi bizsergető érzést, Varró Dánieltől kezdve, Petőfi Sándoron, Ady Endrén Szép Ernőn, Heltai Jenőn keresztül Tóth Árpádig. Játékosan, nagyon szelíden és gyermekien volt képes felidézni mindazt az érzelemvilágot, azt a könnyedséget amivel egy szerelmes ember tekint a világra, ahogy szerelmes férfi csodálja szíve választottját.

A szerelem örök kérdése – szeretsz-e? – és bizonyosságra vágyása, ez az, amit újra és újra megfogalmazunk magunk is a mai bizonytalan világban. De jó volt hallani a költők kétkedéseit, hol komoly, hol vicces megállapításait, lám, ők is így éreztek!

Hirtling közvetlen stílusával, teljesen hihetően, emberien tolmácsolta a költők gondolatait. Földvári Gergely zongorajátéka nemcsak egyszerűen kiegészítette a verseket, hanem segített a művek által megteremtett hangulat elmélyítésében. A zenei betétek szinte átsegítették az egyik verset a másikba.

Az est második részében Szolcsánszky Szilvia beszélgetett a Jászai Mari-díjas színésszel. Ez aztán végképp feloldotta az esetleges gátlásokat, ha egyáltalán érzett valaki is ilyet. Közvetlenül és nagyon baráti hangnemben lehetett egészen apró kis információkat megtudni a művészről. Kedves és meghatározó epizódokat elevenített fel az életéből.

Megtudtuk, hogy milyen fontos az ember életében egy-egy jó mentor vagy éppen egy jó tanács. Hirtling István az Arany János Gyermekszínház stúdiójában ismerkedett meg a szakmával. Amellett, hogy szerencsésnek érzi magát ezért az első közegért, azt is megosztotta velünk, hogy ez nem jelentette azt, hogy tárt kapukkal várták a főiskolán. Első alkalommal nem vették fel. De később olyan társak mellett diplomázott, mint Mácsai Pál, Funtek Frigyes, Bubik István, Kalocsai Miklós, Götz Anna. A szakma fortélyai mellett a főiskolán azt is megtanulta, hogy mennyire fontos, mennyire segítheti a munkáját egy összetartó csapat.

Mesélt arról is, milyen komoly dilemmát okozott neki, hogy főiskola után a Nemzeti vagy a Madách Színház szerződését fogadja el. Olyan színészlegendákkal játszott együtt, mint Kállai Ferenc, Bessenyei György, Sinkovics Imre, Agárdi Gábor, Váradi Hédi, Lukács Margit, Psota Irén. Bár mindig érdekelte a rendezés, nem érzi magát alkalmasnak egy egész produkció ilyen irányú összefogására. Még azt is elárulta, hogy szívesen eljátszaná a Lear királyt, de talán erre még kaphat lehetőséget, még beleférhet a pályájába.

A sok munka mellett, bizony, szaladtak az évek, s viszonylag későn, 46 éves korában alapított családot. Állítólag hatéves kisfia nem örökölte az érdeklődést a világot jelentő deszkák iránt, ellenben négyéves kislányáról ez nem mondható el. Nagyon szeret szerepelni.

Ötvenedik születésnapjára a feleségétől kapott egy Nagy Könyvet, ami sorba járt barátai és ismerősei között. Mindenki beleírhatta a véleményét, egy-egy meghatározó élményét vele kapcsolatban. Ezt a könyvet még nem merte kinyitni. Ahogy megosztotta velünk: még gyűjti hozzá a bátorságot. Nos, ahogy ezen a találkozón megismerhettük, nem sok oka lehet félni...

Hirtling jelenleg az Új Színházban próbál, Rudolf Péter rendezésben, az Ahogy tetszikben láthatjuk őt hamarosan.

Varró Dániel:
Borbála (részlet)

Locska lány,
akinek
nem akad
torkán a
csacsogás,
ezt mondja
a neved,
Borbála.  

(Ez persze
nem igaz,
csak mert a
formába
besimult,
csak azért
írtam ezt,
Borbála.)

Borikám,
ejnye, hát
nem járunk
órára?
Ezt kérdi
korholón
a neved,
Borbála.

Mennyi sok
tehetség
szorult a
tollába!
Így kiált
lelkesen
a neved,
Borbála.

Petre Gyöngyi

(Fotók: Szolcsánszky, Petre)