Tiara Klub Alkotni napfényben, vízben...

Mecenatúra > Takáts Márton (2003-2005-2006-2007)

Alkotni napfényben, vízben csillogással

Takáts Márton elutazott alkotni, Itália várta, tárt karokkal - és persze, remek fényekkel, nyugodt alkalmakkal és izgalmas helyekkel. Mi pedig itthon, nem kicsi sóvárgással olvassuk az ő úti naplóját, amit ezennel ajánlunk az Önök szíves figyelmébe.
Alkotni napfényben, vízben csillogással

*********************

Holnaptól Róma, két hónapig...

2010. 04. 29.

Csak eljutottam idáig... Tulajdonképp ennek az egész blog-ötletnek mostantól lesz értelme, azt hiszem, az eztán készülő bejegyzések, fotók, rajzok tarthatnak igazából számot mások érdeklődésére. Talán említettem (de lehet, hogy nem...), hogy szombattól két hónapig van szállásom, meg némi ösztöndíjam a Római Magyar Akadémián. Az önmagában is nagyon izgalmas kalandot egy Olaszországhoz kötődő megbízás teszi még érdekesebbé: a Tiara Kiadó (amely eddig illusztrált könyveim jó részének, valamint egy katalógusnak és a „Budapest, hommage à Piranesi" című albumomnak is kiadója) megbízott avval a feladattal, hogy járjam végig az „Utas és holdvilág" helyszíneit anyaggyűjtés céljából, majd utóbb illusztráljam ezt a - sokunk számára - egész életszakaszt meghatározó regényt. A regényben Mihály elég jelentős utat jár be Velence és Róma közt, én még nem tudom, képes leszek-e teljes hűséggel végigjárni a könyv helyszíneit. Valószínűbb, hogy csupán az események szempontjából legjelentősebb helyszínekre jutok el, az egész útvonal nagyon sokba kerülne...

Előszó az útinaplóhoz

2010. 05. 05.

...Most hirtelen az jutott eszembe, hogy ezt a fajta útiblog-írást eredetileg Esterházy Péter találta fel, még mielőtt igazán általánossá vált volna Magyarországon az internet. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy jól ismerem az életművét, de véletlenül még főiskolás koromban kezembe került a „Hahn-Hahn grófnő pillantása" című regénye - már amennyire a jól ismert esterházys asszociációs folyamot regénynek lehet nevezni -, amiben egy hivatásos utazó folyamatosan jelentéseket küld megbízójának, egyébként nem túl célirányos utazásának aktuális stációiról. Ha azt vesszük, hogy kicsit (ahogy azt már ecseteltem) kiadói megbízásból is utazom most, a szituáció egészen hasonló...

Via Flaminia - vakuval és anélkül

2010. 05. 19.

„Eszébe jutott a kis magyar szobrász, akivel a Collegium Hungaricumban ismerkedett meg Waldheim révén. A szobrász gyalog jött Drezdából Rómába, a Via Flaminián jött be, azon az úton, amelyről gimnazista korában megtanulta, hogy ott vonultak be mindig észak felől a győzelmes idegenek."

Ismét egy Szerb Antal-idézet. Éppenséggel ez elképzelhető, mert a Via Flaminia egy nagyon hosszú nyílegyenes út, engem hangulatában a Villányi útra emlékeztetett. Teljesen „rómátlan" utca, olyan bérházakkal szegélyezve, amik részben nálunk a XI-ben, illetve a Szent István park környékén jellemzőek. És a legfontosabb: középen villamos! A sínek mentén vékony járda fut korláttal, innen csináltam az alábbi akvarellt. Az enyészpontban a Piazza del Popolo a Porta Flaminiával. A függőlegesek kissé balra dőlnek, aminek az az oka, hogy folyamatosan húztak el mellettem a villamosok, ezért kicsit ferdén kellett tartanom az akvarelltömböt. Azon annyira bedühödtem, hogy nem hagynak rendesen dolgozni, hogy - úgy érzem - kicsit túlrajzoltam. A jobboldal háztömbjei bedöglöttek, főleg az okker ház színei lettek kicsit halottak...

Ponte Cestio

2010. 05. 25.

Néha előfordul, hogy az ember nem veszi észre azt, ami a legkézenfekvőbb lenne, és épp az orra előtt van a megoldás... Ma például tettem egy hatalmas kört, kb. kétórásat, majd már éppen csak haza nem értem, amikor megpillantottam a mai nap témáját.

Persze, megint nem látszanak a színek, pedig vannak, lilák, okkerek, terrakotta, miegymás...

Megint a Villa Pamphili - mától Mihály útján...

2010. 06. 08.

Íme, a két tegnapi rajz. Az első még délelőtt készült, a Garibaldi-szobortól látjuk a Villa Pamphili parkját, a második a szokásos napi hőség levonulása után magában a parkban. A kőfal, amit láttok, a parkkal határos Via Aurelia Antica fala, hasonlóan a Via Appia Anticához, az eredeti antik út nyomvonalán húzódik, de itt sajnos, nem maradt meg sehol az eredeti burkolat, ezért ezt az utat nem fotóztam le külön.

... indulok a már oly sokat emlegetett útra, Mihály nyomában. Ez idő alatt a moleskinembe fogok jegyezgetni, csinálok pár akvarellt és persze, fotózok. Velencéről, Ravennáról, Assisiről és Gubbióról biztos kaptok majd beszámolót, ha a pénzem engedi, megpróbálok Siennába is eljutni, de erre nem sok esélyt látok, majd meglátjuk...

Via dei Fori Imperiali

2010. 06. 20.

Mostantól néhány szén következik. Pontosan még négy, épp ennyi papírom van... ez a Colosseum és a Vittorio Emanuele emlékmű közti út...

Trinita dei Monti III.

2010. 06. 30.

Azt is mondhatnám, hogy itt a vége... Ez az utolsó rajz innen, Rómából. Holnap felülök ugyanarra a „frecciarossára"..., ami két hónapja lehozott, és most visszaröpít Velencébe. Aztán pedig következik az éjszakai vonat, egészen a Keletiig... Már megint egy ön-remake (mármint az alábbi rajz), ismét a spanyol lépcső fölötti utca, viszont rajzolás közben egy kedves érdeklődőtől megtudtam, hogy az épület, amely annyira megtetszett, a „Palazzo Zuccari" nevet viseli...

*********************

Eddig a megidézés, de természetesen rengeteg bejegyzés és kép várja a kíváncsiakat. A naplót megtalálják a művész honlapján, a www.takatsmarton.hu oldalon (Blog - Új Munkák címmel).

Közvetlenül pedig itt érhető el: http://ujkepek-egyebek.blog.hu/.

bsze